„A régészet az emberiség történetét kutató tudomány. Sajátos kutatási módszere az ásatás, melynek során emlékeket kutat fel és tanulmányozza azokat, hogy rekonstruálja a régmúlt korok társadalmi, gazdasági és szellemi életét.”

Bennünket, akik nem szaktudósként foglalkozunk a hajdan itt kialakult kultúrákkal, a területünkön élő népekkel és közvetlen elődeinkkel, leginkább az érdekel, hogy a távoli korokban hogyan éltek, milyen házakban laktak, mibe öltözködtek, mit ettek az emberek, egyszóval életmódjukra, mindennapjaikra vagyunk kíváncsiak.

A régészet évtizedekkel ezelőtt túllépett az ásatás, majd ezt követően az előkerült tárgyi anyag értelmezése, rendszerezése módszertanán. A régészek ma már számos segédtudomány bevonásával, valamint a legkorszerűbb tudományos eljárások és technika alkalmazásával alkotják meg következtetéseiket, s így egyre több meglepő „titok” tárul fel. A korunkban egyre elterjedtebbé váló módszerek közül néhányat említünk:

• Légi felvételek segítségével a felszíni domborzat és a növényzet megfigyelése révén olyan lelőhelyek is azonosíthatók, melyek a talajon járva az emberi szem számára rejtve maradnak.
• A geomágneses (geofizikai) kutatómódszer alkalmazása azon alapul, hogy a Föld mágneses terét eltorzítják a föld alatt rejlő anyagok és a talaj összetételében történt változások (épületmaradványok, korábban kisásott, majd betemetett gödrök, pl. sírok, üregek, vas és más fémek, stb.). A felszín alatt rejlő objektumok által okozott eltérések speciális légi felvételekkel rögzíthetők.
• A régészeti ásatások során az évtizedekkel ezelőtt alkalmazott — elsősorban a tárgyi leletekre koncentráló — kutatási módszertan finomodása, a leletek teljes környezetének szisztematikus feltárása és elemzése segítségével egyre többet tudhatunk meg az összefüggésekről.
• Az 1948-49-ben felfedezett radiokarbonos meghatározás révén pontosabbá vált a régészeti leletek korának meghatározása.
• Egy emberi csonttöredékből az antropológiai és archeogenetikai vizsgálatok során ma már nem csak a valaha élt személy történelmi kora és elhalálozási életkora, neme, betegségei, halálának oka határozható meg, de az életében elfogyasztott táplálék összetétele, s ennek következtében az is, hogy élete legnagyobb részében eltemetése helyén vagy esetleg máshol élt.
• Az archeozoológusok a lelőhelyeken feltárt állatcsontokból, esetenként fennmaradt lábnyomaikból is meg tudják állapítani, hogy a valaha az adott területen élt emberek milyen húst fogyasztottak, mely állatokat háziasították, de adatok gyűjthetők a vadászatokon elejtett, mára már kihalt fajokról is.
• Az archeobotanika az ember és a növényvilág kapcsolatát, az ember gazdasági tevékenységét vizsgálja. Ezért ez a tudományág az őskori életmód megismerésének egyik fontos eszköze, a római korig az agrártörténet egyetlen forrása.
• A kísérleti régészet viszonylag új tudományág és emiatt sokan kétségbe is vonják hitelességét. Célja, hogy megfigyelések és leírások, valamint néprajzi párhuzamok elemzése után az eredeti vagy ahhoz hasonló anyagok és eszközök segítségével újraalkosson tárgyakat (pl. pattintott kőeszközöket, honfoglalás kori íjakat); felelevenítsen mesterségeket (őskori típusú égetőkemencékben készülő kerámiák); rekonstruáljon lakóházakat (őskori skanzen, jurta), szokásokat, viseleteket, fegyvereket, hadijátékokat, ételeket, stb.
  Ezzel a módszerrel nemcsak tudományos tapasztalatokat lehet szerezni, de a hajdani népek életmódja is közelebb kerül a ma emberéhez.

Mindezeket azért tartjuk fontosnak elöljáróban elmondani, mert a bárhol és bármilyen körülmények között (a cipőtalpatok, a házatok, a kertetek alól) előkerülő régészeti leletek – a legapróbb, hozzá nem értők számára jelentéktelennek tűnő tárgyak is, függetlenül attól, hogy van pénzre váltható értékük vagy nincs – a tudomány számára pótolhatatlan információkat hordozhatnak! Ezért minden magyar állampolgár kötelessége és felelőssége, hogy az ilyen leletekről bejelentést tegyen a helyileg illetékes közgyűjteménynek, Szentendrén a Ferenczy Múzeumi Centrumnak.