A terület Claudius császár uralkodása alatt, legkésőbb a Kr.u. az 1. század közepén Pannonia néven a birodalom önálló provinciája lett. A Duna vonal katonai megszállását Vespasianus császár (Kr.u. 69–79) kezdte meg. A megszállás egyúttal a római kultúra és civilizáció elterjedésével is járt.
Jellemzői: a városi települések kialakulása, a kőépítkezés elterjedése, közművesítés – vízvezeték, csatorna- és úthálózat kiépítése, az írásbeliség meghonosodása, a pénzgazdálkodás általánossá válása, a közigazgatás, az államapparátus megszervezése.

A provincia határa a Duna lett. A folyam nemcsak természetes védelmet nyújtott, de megfelelő lehetőséget biztosított a katonaság és az utánpótlás szállítására is. A folyók mentén húzódó határvédelmi rendszert a rómaiak a ripa szóval jelölték, ugyanakkor az erődítményeket összekötő, jól kiépített, kikövezett és vízelvezetővel is ellátott út neve limes út.

A Duna folyásiránya Esztergom és Aquincum között közel derékszögben megtörik, ezért itt a két irányból, északról és keletről egyaránt várható ellenség támadásaival szemben kellett a római katonaságnak felkészülni. A barbaricumi népek, az északi germán kvádok, és az Alföld felől támadó szarmata–jazigok területeinek határa a Duna túlpartján a mai Dunabogdánnyal (Cirpi) szemben volt. Emiatt, valamint, mert ez a terület volt leginkább kitéve a kelet felől érkező népek legnagyobb nyomásának, a Dunakanyar az egész Római Birodalom egyik legjobban megerősített területévé, a Pannoniában szolgáló katonák pedig birodalom-szerte elismert, nemegyszer Róma sorsát is befolyásoló haderővé váltak.

A Ripa Pannonica dunakanyari szakaszán a határ folyamatos megfigyelését végző őrhelyek egymástól való távolsága a túlpartról érkező támadások sűrűségéhez igazodott. Aquincumtól Ulcisia Castráig 1400 méterenként, innen Pone Navataig (Visegrád) 2500 – 3000 méterenként, a Pone Navata – Cirpi (Dunabogdány) – Solva (Esztergom) szakaszon egymástól 300 – 1200 méterre épültek őrtornyok. Az Óbudától Esztergomig tartó mintegy 45 kilométeren összesen 36 őrtornyot azonosítottak eddig, ezekben egyenként 15–30 fős katonaság állomásozott. Közöttük 15–20 kilométerenként az Aquincumban vagy Brigetióban (Szőny) állomásozó legiók alá rendelt segédcsapatok (auxiliák) 800 – 1000 fős katonaságát elhelyezni képes táborok (castellumok) valamint az őrtornyoknál valamivel nagyobb és jobban megerősített, fallal körülvett kiserődök épültek.

Aquincumtól 6 római mérföldnyire (kb. 9 km) északi irányban Szentendrén épült meg az első castellum.

A Szentendre északi határán álló Hunka-dombon a 2. század végén, a 3. század elején egy kiserőd épült, a 30×40 méteres falak egy 20×20 méteres őrtornyot vagy pedig zárt udvart fogtak közre.