LUBRICA QUASSA LEVIS FRAGILIS BONA VEL MALA FALLAX
VITA DATA EST HOMINI NON CERTO LIMITE CREATE
PER VARIOS CASUS TENUATO STAMINE PENDES
VIVITO MORTALIS DUNC DANT TIBI TEMPORA PARCÆ
SEU TE RURACOLENS URBES SEU CASTRA VEL ÆQUOR
FLORES AMA VENERIS CERERIS BONA MUNERA CARPE
ET NYSYI LARGÆ ET PINGUIA DONA MINERVÆ
CANDIDAM VITAM COLE IUSTISSIMA MENTE SERENUS
IAM PUER ET IUVENIS IAM VIR ET FESSUS AB ANNIS
TALIS ERIS TUMULO SUPERUMQUE OBLITUS HONORES.

MÚLÉKONY, HÁNYATOTT, KÖNNYŰ, GYARLÓ, JÓ VAGY ROSSZ,
CSALFA ÉLET JUTOTT AZ EMBERNEK OSZTÁLYRÉSZÜL.
NEM VÁLASZTJA EL BIZTOS HATÁRVONAL.
A VÁLTOZATOS VÉLETLENEK KÖZT VÉKONY FONALON FÜGG AZ EMBER ÉLETE.
ÉLJETEK, HALANDÓK, MÍG IDŐT ADNAK NÉKTEK A PÁRKÁK!
AKÁR FÖLDMŰVES, VÁROSI POLGÁR, AKÁR KATONA VAGY HAJÓS VAGY,
SZERESD VÉNUSZ VIRÁGAIT, SZAKÍTSD LE CERES ÁLDÁSOS AJÁNDÉKAIT,
ÉLVEZD BACCHUS BŐSÉGES ÉS MINERVA TERMÉKENYÍTŐ ADOMÁNYÁT!
TISZTA ÉLETET ÉLJ IGAZSÁGOS ÉSSZEL, DERÜLTEN,
MÁR MINT GYERMEK, IFJÚ, MAJD FÉRFI ÉS FÁRADT ÖREG!
ÍGY A SÍRBAN SEM FELEDKEZNEK MEG RÓLAD AZ ÉGIEK.

A verses felirat Szentendrén egy 3. század eleji sírépítmény falának (még a római korban) szétvágott darabjaként került elő. A viszonylag kicsi, 75 x 120 cm-es töredéken csak félsorok maradtak meg, de azt azonnal megállapíthatjuk, hogy egy akrosztikonnal – névrejtéssel – írt latin vers olvasható rajta. Ennek az antikvitás óta kedvelt versformának az a titka, hogy a sorok kezdőbetűi felülről lefelé egybeolvasva egy nevet vagy egy mondást adnak ki. A kőtöredéken szereplő versben a kezdőbetűkből a „LVPVS FECIT”, azaz a „Lupus írta” olvasható ki. Vagyis a vers szerzője a saját nevét rejtette el a sorokban!

1938-ban Aquincumban, egy római kori sírkertben, a hajdani szír katonák családtagjainak lakónegyedében előkerült egy szarkofág, melynek felirata szerint a kőkoporsót — testvére, Aelia Apollónia segítségével — Aelia Marcia állíttatta legdrágább fiának, aki Ulcisia Castrában mindössze három évig szolgált, mikor elragadta a halál. Ezen a kőkoporsón ugyanennek a versnek a teljes szövegét olvashatjuk!

Mivel két különböző – igaz, egymással kapcsolatban álló – helyszínen és alkalommal használták fel ugyanazt a verset, joggal gondolhatjuk, hogy a szöveget nem egyetlen elhunyt személy emlékének szentelték, hanem a mű általánosabb érvénnyel „került forgalomba”.

A forrásokból tudjuk, hogy Aquincumban több sírkőfaragó műhely is működött, s akkor is a megrendelők pénztárcájától függött, hogy a gyászolók egyszerűbb vagy igényesebb síremléket állítanak szeretteiknek. Az egyik sírkő-műhely „különleges szolgáltatásai” között szerepelhetett ez a vers is.

Ha a szöveget alaposabban elemezzük, az is kiderül, hogy a furfangos szerző (Lupus) úgy fogalmazta meg a költeményt, hogy az változtatás nélkül több foglalkozás képviselőjének („akár földműves, városi polgár, akár katona vagy hajós vagy”), és több korosztálynak is („tiszta életet élj igazságos ésszel, derülten, már mint gyermek, ifjú, majd férfi és fáradt öreg”) maradéktalanul megfeleljen!

Az a tény, hogy a sírfelirat bárki számára felhasználható volt, s hogy szerzője nem jutott el „horatiusi” költői magasságokba, természetesen nem von le semmit a vers egyszerű szépségéből és megszívlelendő jó tanácsaiból!