Az ember megtelepedésének nyomai a legrégebbi időktől megfigyelhetők Szentendrén és környékén. Az őskor, melynek főbb korszakait a használati eszközök anyaga vagy a megmunkálás módja alapján nevezték el, a Kárpát-medencében öt nagy szakaszra osztható: őskőkor (paleolit vagy pattintott kőkorszak), újkőkor (neolit vagy csiszolt kőkorszak), rézkor, bronzkor, vaskor.
Ezekben a nagy korszakokban az évezredek során különböző népek váltották egymást. Közülük sok szinte nyomtalanul eltűnt, mások beolvadtak az újonnan érkezett hódítók közé.
Írott források hiányában nem ismerhetjük az őskori népek nevét és nyelvét, ezért a nagy korszakokon belül egymást követő kultúrákról beszélünk, melyeket vagy az első lelőhely nevéről (pl. a neolitikus lengyeli kultúra, a késő rézkori badeni – péceli – kultúra, a bronzkori vatyai kultúra) vagy a népesség jellegzetes tárgycsoportjáról (a neolitikus vonaldíszes kultúra népe, a kora bronzkori harangedények népe vagy a késő bronzkori urnasíros kultúra népe) neveztek el.
Az őskori népek a mai Szentendre nem teljes területét lakták: neolitikus (Kr.e. 5400–4500) valamint korai és középső rézkori (Kr.e. 4500–2700) telepek a Bükkös-pataktól délre, a Kossuth Lajos utcában (a Főposta alapozása során) és a Pannónia-telepen kerültek elő, a késő rézkor emberének nyomait a Pannónia telep mellett a Pap-szigeten és a Püspökmajorban találták meg. A korai bronzkorban (Kr.e. 2700–1700) népesült be a mai történelmi belváros Duna-parti szakasza és a Szamárhegy. A Bükkös-patak déli oldalán magasodó dombon, a római katonai tábor alatti rétegekben nagyobb méretű késő bronzkori telep, az urnasíros kultúra népének kerámiái kerültek elő.
A vaskor népeinek nevét – az ekkor már létező írott források alapján – ismerjük is: a korai, Kr.e. 800–400-ig tartó időszakban szkíták, majd közel 400 évig, a Kr. u. 1. században bekövetkezett római hódításig a kelta eraviszkusz törzs lakott Szentendre mai területén.
Természetesen nem vesszük sorra a Szentendrén és környékén megfordult őskori népek mindegyikét, hiszen ezek a kultúrák nem tekinthetők a várostörténet közvetlen előzményeinek. A Ferenczy Múzeum gyűjteményében azonban őrzünk két olyan — a közeli Budakalászon feltárt — lelet-csoportot, melyek európai viszonylatban is kiemelkedő jelentőségűek, s melyeknek emlékei azonos vagy közel azonos korból Szentendrén is előkerültek. Ezért úgy érezzük, hogy ezzel a két őskori kultúrával feltétlenül foglalkoznunk kell.