Szentendrén több, a tábortól és a polgári településtől távolabb elhelyezkedő épületegyüttest is feltártak, köztük a Szabadtéri Néprajzi Múzeum területén Pannonia ma ismert legnagyobb római kori villáját. Az épület 52 helyiségből állt, alapterülete több mint 5000 m2 volt.

A villa elnevezés a római korban nem építészeti, hanem gazdasági fogalmat jelentett, lehetett városi lakóház (villa urbana) vagy birtokközpont (villa rustica), mely minden esetben két részből állt, a tulajdonos „városi” kényelmet biztosító tágas lakóhelyéből, valamint a gazdasági részből, ahol az istállók, pajták, szőlőprések, borpincék, magtárak, különféle raktárak, a konyha és a rabszolgák hálókamrái helyezkedtek el.

Ez a fényűző szentendrei villa 220 körül, a Sztaravoda – Öregvíz pataktól nem messze épült.

A lakóház központja az atrium (négyzet alakú udvar) volt, melyet három oldalról korinthoszi oszlopokkal tartott fedett folyosó (peristylium) szegélyezett. Innen nyíltak a padlófűtéses, márvány mozaik- vagy kerámiapadlós, a falakon és a mennyezeten egyaránt freskókkal, gazdagon faragott oszlopfőkkel és stukkókkal díszített lakó- és dolgozóhelyiségek. A lakóház szépsége és igényes kialakítása az Aquincumban feltárt helytartói palotáéhoz hasonlítható. A házhoz a délkeleti oldalon csatlakozott az ugyancsak padlófűtéses és freskókkal díszített fürdő. A közeli forrás vizét ólom- és kerámiacsövekkel bevezették a házba. Az atriumot körülvevő folyosó tetőszegélyén három méterenként 58–60 cm magas agyag tornyocskákat helyeztek el. A belső oldalukon talált füstnyomok alapján azt feltételezik, hogy bennük valamilyen állati vagy növényi eredetű olajjal vagy gyantával táplált világító eszköz égett, melyet néhány naponként cseréltek, illetve újratöltöttek a kapunyílásokon keresztül. Képzeld el, milyen szép és hívogató lehetett a már messze távolból is látható, kivilágított épület!

A régészeti feltárás során megállapították, hogy a villát háromszor (a 260-as, a 330-as és a 360-as években) is bővítették. A leletekből arra is következtethettek, hogy lakói jómódú szőlőbirtokosok voltak és a villa egy időben vendégfogadóként is üzemelt. A ház padlófűtésének tüzelőberendezése mellett feltűnően nagy mennyiségben találtak kivágott szőlőtőkéket, bizonyára ezekkel is fűtöttek. Előkerült egy a mai kacorhoz nagyon hasonló szőlőmetsző kés is. Az épületet a 4. század végén módszeresen kiürítették – támadások nyomai nem kerültek elő –, a költözéskor még az ablaktáblákat és az ajtók fém vereteit is elvitték.

Az atrium egyik sarkában találták meg a villa rusticában előkerült legszebb leletet, egy Trierből származó borkeverő edényt a hozzá tartozó három pohárral. A készlet korabeli értékére utal, hogy a már a római korban eltört korsót és poharakat nem egyszerűen a szemétre hajították, hanem szabályosan eltemették! A fényes fekete mázas kerámiát fehér mészberakással díszítették, a legnagyobb edény felirata „Non amat me Cupidus” – „Ámor nem szeret engem”.

Kutass te is!

A Római Birodalom interneten is elérhető térképén keresd meg Triert (Augusta Treverorum)!

Képzeld el, hogy trieri kereskedő vagy és Pannoniába szeretnél kerámiákat szállítani. Milyen útvonalat választanál?

Mivel hosszú és veszélyes útra készülsz, vigyázz, nehogy a harcias germánok területeire tévedj, feltétlenül maradj a Birodalom határain belül! Írd fel az utad során érintett nagyobb római kori települések nevét, a mai megfelelőjével együtt!