A Rákóczi szabadságharcot lezáró szatmári békekötés (1711) után Magyarország viszonylagos függetlenséget élvezhetett. A felkelés – bár elbukott – kivívta, hogy a Habsburgok eredeti terveivel ellentétben az ország nem süllyedt gyarmati sorba. Ez biztosította a következő években az ország lakóinak, s köztük az újonnan érkezetteknek is az immár békés fejlődés kereteit.

A Szentendrére betelepült délszlávoknak – bár együttesen szerbeknek nevezzük őket – nem mindegyike volt mai értelemben szerb nemzetiségű: a hajdani Szerbia több településéről elmenekülő csoportok között érkeztek a görögül is beszélő macedónok , cincárok , boszniaiak és az ortodox vallásúak mellett katolikus dalmátok is. Utóbbiak nem építettek maguknak új templomot, hanem a török időkben elpusztult, 1710-ben újjáépített, ekkor már Szent András helyett Keresztelő Szent Jánosnak szentelt Plébániatemplomba jártak. A dalmátok a Templomdombot gyakran Várdombnak, vagy Klisszának is nevezik, feltehetően a bevehetetlennek tartott dalmáciai Klissza (Klis) váráról, melyet a törökök sokáig hiába ostromoltak. A dalmátok nem a templomuk körül, hanem a városközponttól északra fekvő, Dunára néző oldalán szőlővel sűrűn teleültetett mai Szamárhegyen telepedtek le.

Az azonos népcsoporthoz tartozó, legtöbbször ugyanarról a településről érkező családok szoros közössége a Szentendrére település után még hosszú ideig fennmaradt. Házaikat egymással szomszédos telkekre építették, s az így kialakuló kerületek (török szóval mahalák) mindegyike saját templomot épített, előbb fából, majd az 1700-as évek közepétől – amikorra egyértelművé vált, hogy a menekültek nem térhetnek egyhamar haza – kőből.

Elsőként a (mainál kisebb) püspöki székesegyház (Saborna) építését kezdték meg, ez volt az egyetlen, amit nem előzött meg fatemplom. Uspenska nevének jelentése, hogy az Istenszülő elszenderedésének, a katolikus Nagyboldogasszony tiszteletére szentelték fel. A templom harmadik neve, a Beogradska arra utal, hogy ebben a mahalában a belgrádiak, a pátriárka kíséretéhez tartozók laktak.

Más esetben is előfordult, hogy a kerület és a templom az építtetők menekülés előtti lakóhelyének nevét kapta: a Bükkös-patak déli partján a Pozsarevacska templomot a Pozsarevácból, a Csiprovacska (máshol Tyiprovacska, 1944-től katolikus) templomot a Tyiprovácból, az Opovacska (1913-tól református) templomot az Opovóból érkezettek építették.

A Fő téri Blagovestenszka (Örömhírvétel, a nyugati kereszténységben Angyali üdvözlet) templomot a szerémségi Krusedal kolostor szerzetesei emelték és itt helyezték el a Brankovics uralkodóházhoz tartozó szentek földi maradványait. A templom környékét Grecska mahalának is említik, mert a mai Dumtsa Jenő utca és a Duna közötti sávon elhelyezkedő házak többségben macedón-görög családok laktak. A templom a Grecska (Görög) nevet egyrészt azért kapta, mert a kerületben lakó „görög” hívek látogatták, másrészt pedig azért, mert az oldalkapuja mellett a falba épített sírjel görög nyelvű felirata szerint itt temették el az 1759-ben Szentendrén elhunyt váci Tolojanne Demeter macedón-görög kereskedőt.

A Szamárhegy és a Duna között fekvő területen a „tabakos”-ok, vagyis, a legfinomabb bőröket készítő mesterek telepedtek le. Ők építették meg a Tabacska vagy Preobrazsenszka (az Úr Színeváltozása) templomot, amelynek minden év augusztus 19-én megtartott búcsúja ma is egész Szentendre egyik legnagyobb hagyományos ünnepe, melyre nagy számban érkeznek más országokban élő szerbek.

A hetedik szentendrei szerb templomot – az ortodox rítus szerint a Szentlélek alászállása (Zbeska) tiszteletére szentelt izbégit – közvetlenül az első püspöki székesegyház után kezdték el építeni. Az ekkor még önálló falut Püspökinek nevezték, s ez, valamint a mai lakótelep Püspökmajor helyneve is arra utal, hogy a szerb pátriárka és a püspökök gazdasága itt volt, s templomot is építettek az itt lakóknak. Az 1766-ban Szentendréhez kapcsolt Püspöki mai, Izbég neve is szerb eredetű: a Zbeg szó jelentése: menedék vagy menekültek csoportja. Bár erre vonatkozó dokumentumok még nem kerültek napvilágra, azt feltételezik, hogy a szeoba utáni első telet az ideérkező több ezer ember itt, a középkori falun kívül létrehozott „menekülttáborban” vészelte át.

Szentendre szerb templomai külső megjelenésükkel nem a bizánci egyházi építészet jellegzetes formáit követik. Ennek oka az volt, hogy a szerbek elfogadták a bécsi Kancelláriának a templomok építésére vonatkozó előírásait. A templomok kelet-nyugati tájolása és belső térkialakítása azonban szigorúan követi az ortodox előírásokat.

Az ortodox templomoknak három fő része van:

1. az előcsarnokba a mindig nyugat felé néző főkapun át léphetünk be. Ez a bűnbánat, a felkészülés helye, itt tartják a keresztelőket is;
2. a hajó több egységre van osztva, a bejárathoz közelebb eső – korláttal is elválasztott – rész a nők és gyermekek részére van fenntartva. A hajó keleti végén félkörívvel leválasztott terület a külső szentély, az ambon, melyet a belső szentélytől az ikonosztáz, a képfal választ el. Az ambon mellett helyezik el a püspöki trónt. A hosszanti falak mellett lévő – inkább csak támaszkodásra szolgáló, leülésre csak indokolt esetben használt – székek közül a külső szentélyhez közelebb állók a kórus tagjainak helyei. A templom középső tengelyében, az ambon hívek felőli oldalán helyezik el egy ferde lapú asztalon a csókikont, a templom szentjéhez vagy az aktuális ünnephez kapcsolódó szentképet;
3. a belső szentélybe az ikonosztáz közepén lévő Királykapun át kizárólag felszentelt pap léphet be, a szolgálattevő diakónusok csak a két oldalkaput használhatják. A belső szentélyben van az oltárasztal, ennek közepén helyezik el a szertartáshoz nélkülözhetetlen, megszentelt antimensiont, egy nyomtatott és az egyházfő kézírásával hitelesített textiliát, melybe egy szent ereklyéjét is belevarrták.
4. Az ikonosztáz felépítését is szigorú elvek szabályozzák. A Királykapun leggyakrabban az Örömhírvétel, az Angyali üdvözlet képét, vagy Jessze fáját, azaz a Jézus származását bemutató családfát helyezik el. Két oldalán az Alap sor képei láthatók: baloldalon az Istenszülő – Mária – a gyermek Jézussal, mellette angyal vagy a templom szentjének képe, a kapu jobb oldalán Krisztus, mellette Szent Mihály főangyal képe van. A Királykapu fölé vagy az Utolsó vacsora festményt vagy Krisztus „nem kézzel készített képmását” helyezik el.

Szentendre hét ortodox kőtemploma 1732-től, a kisebb székesegyház építésének kezdetétől 1796-ig, a Csiprovacska templom felszenteléséig kevesebb, mint három emberöltő, 64 év alatt épült meg. A korabeli dokumentumok arról tájékoztatnak bennünket, hogy a város igyekvő, tehetségüket és kiváltságaikat is jól kamatoztató szerb, cincár és macedón polgárai, kereskedők, szőlőbirtokosok és iparosok hamar tehetőssé, nem egyszer valóban gazdaggá válva szívesen adtak jelentős támogatásokat templomaik építésére és szebbé tételére is.

Kutass te is!

Egy kiadós séta keretében keresd meg az összes szentendrei műemlék templomot!
Melyik nem volt soha szerb ortodox rítusú?