A római foglaláskor a mai budai Gellérthegyen lévő központjukban és ettől északra, így Szentendre területén is kelta eraviszkuszok éltek. Nevüket, viseletüket, talán arcukat is, valamint a temetkezési szokásaikra utaló motívumok és tárgyak képét a kora római sírkövek őrizték meg számunkra.

Masuia és Namio valamint Mira és Rufus sírsztéléjén megfigyelhető, hogy míg a férfiak a katonaság vagy a hivatalnoki munka elvárásainak megfelelve hamar áttértek a római ruhák viselésére — Namio haja kifejezetten Nero császár korának divatját követi —, addig a nők közel két évszázadon át megőrizték a helyi származásra utaló, hagyományos öltözéket. Masuia és Mira fején a jellegzetes eraviszkusz turbánfátyol látható, vállukon két nagyméretű szárnyas fibula fogja össze a felsőruhát. Nyakukban és csuklójukon is a bennszülött nők jellemző ékszerei láthatók: a torques, mely tekercselt fém nyakperec és az un. hólyagos, vastag, domborított gerezdekből álló karkötő.

Tertio sírkövén, felesége teljesalakos domborművén, de más köveken az áldozatnál segédkező női szolgák ábrázolásain is a kelta nők ruházatát láthatjuk: a bokáig érő, finomabb szövésű alsó ruha felett durvább posztóból készült rövidebb köpenyt hordtak. Övükbe lekerekített aljú kötényt erősítettek. Hátukra vetett kendőjüket, ill. a fejükről leomló fátylat a két könyökükön vetették át.

A sírkő „portrék” alatti domborművei sokat elárulnak az Ulcisia Castában élt emberek hitvilágáról és temetkezési szokásairól is. A kora római sírsztélék jelentős részén a felirat fölötti mezőben lovas kocsi látható, mely az eraviszkusz őslakosság hagyományos kocsis temetkezésére utal, ami a római hódítás után is sokáig fennmaradt. Pest megyében több helyen is feltártak olyan sírokat, amelyekbe a halott mellé díszes kocsit és az azt húzó, felszerszámozott lovakat is eltemették. Bár Szentendrén ilyen temetkezés még nem került elő, a szokás helyi továbbélésére utalnak a faragott képek.

A sírkövek másik nagyobb csoportján a sztélé középső mezőjében a halotti áldozatot bemutató szolgák domborműves ábrázolásai jelennek meg. A férfiszolga (camillus) és az általában eraviszkusz ruhába öltözött női szolga (camilla) háromlábú asztal, a tripus mellett áll. Nonius Ianuarius és családja sírkövén a felül- és oldalnézetben egyszerre ábrázolt tripuson megfigyelhetjük a leginkább a mai császárzsemlékre hasonlító, kerek áldozati kenyereket is.